Steig István származása – a családi hagyomány szerint – habán eredetre vezethető vissza. Nagyapja műhelyében tanonckodott, majd 1924-1927 között Budapesten a Felső Ipariskola kerámia szakára, mint műhelylátogató járt. A hagyományos formavilághoz kötődve alakította ki művészetét, főleg két irányban: egyrészt a „sárközi stílus” felhasználásával, másrészt őseit követve, akik ún. fehéredényesek voltak, ebben az irányban is dolgozott. Munkássága újabb fordulatot vett, amikor Mórágyon, a sárközi stílus egyik központjában az ásatások során régi fazekas kemencék és jelentős cseréptöredékek kerültek elő. Ezek felhasználásával új felfogású díszítményrendszert dolgozott ki. Ezzel a sárközi stíluson belül új utat is nyitott. Szakirodalmi ismerete, kiváló mesterségbeli tudással párosult. Tálai, csörgőkorsói, bokályai szép példái a sárközi népi kerámia újjáéledésének.
A Népművészet Mestere díjat fazekas tudásáért 1960-ban kapta meg.
forrás: nepmuveszetmesterei.hu
István Steig (1908–1982)
According to family tradition, István Steig’s ancestry can be traced back to the Haban community. He apprenticed in his grandfather’s workshop and, between 1924 and 1927, attended the ceramics department of the Higher Industrial School in Budapest as a workshop visitor.
His art remained rooted in traditional forms and developed along two main lines: he drew on the Sárköz style while also following his ancestors’ tradition of white-glazed pottery. His work took a new direction when excavations in Mórágy, one of the centres of the Sárköz style, uncovered old pottery kilns and significant ceramic fragments. Drawing on these finds, he developed a fresh decorative vocabulary, opening a new path within the Sárköz tradition.
His knowledge of the literature was matched by outstanding craftsmanship. His bowls, rattle jugs and traditional bokály jugs are fine examples of the revival of Sárköz folk ceramics.
He received the Master of Folk Art award in 1960 for his skills as a potter.
Source: nepmuveszetmesterei.hu.
