A középkor óta űzik a korondiak ezt a ritka és becses mesterséget. Sokan Európa legjelentősebb fazekas központjaként ismerik el. Kezdetben erős konkurenciája volt a székelyudvarhelyi mesterembereknek. Sajnos I. Rákóczi György egy rendelettel vetett véget a viaskodásnak 1643-ban, amikor is betiltotta a korondi kontártermékek előállítását. De még ez sem szabhatott határt, mert a helyiek tovább folytatták tevékenységüket, de mindezt illegálisan kellett tenniük.
1750-ben gróf Gyulaffy László teszi meg az első engedményt, amikor is beleegyezik, hogy évente négy vásárt tarthassanak Korondon. Ennek az intézkedésnek is köszönhetően a város fazekassága roham szerűen fejlődik és egyre többen költöznek ide és művelik a mesterséget. Később Székelyudvarhelyen megnyílik az első fazekas iskola is, ahol sok helybéli tanul.
A korondi kerámia kereslete azonban az évi négy vásár által biztosított mennyiségnél jóval nagyobb volt. Ennek volt köszönhető, hogy a kézműves termékeik a XIX. század közepére már egész Erdély szerte elterjedtek és ismertté váltak. A fazekasok lényegében szekérre rakták portékáikat és bejárták vele Marosvásárhely és a Mezőség környékét. Ezt követően a korondi fazekas termékek eljutottak már a Kárpátokon túli falvakba és városokba is. A töretlen fejlődést végül az ötéves vámháború akasztotta meg, ami Magyarország és Románia között bontakozott ki.
Bár a fejlődés megállt, a korondi fazekasok töretlenül kitartottak. Ebben a korszakban Romániaszerte csökkent a fazekasok száma, de Korondon állandónak volt mondható a kézművesek száma. A kitartásuk meg is hozta a gyümölcsét, ugyanis a XX. század elején az Iparfejlesztő Bizottság a következőket fogalmazza meg:
“Bizottságunk hiszi, hogy néhány év alatt, elsősorban Korondon olyan iparfejlesztési akciót kezdeményez, mely által százak és ezrek fognak európai verseny – agyagiparos műkészítményeket előállítani.”-
(Udvarhelyi Híradó, 1907)
Ennek az intézkedésnek meg is lett az eredménye. A korondiak kézműves termékei ellenálltak az iparosodás által létrejött nagyüzemi manufaktúráknak is. A bécsi döntés után dr. Szepesi Mihály, miniszteri tanácsos vette oltalma alá a korondi kerámiákat. Ő ugyanis szövetkezetbe szervezte az úri ízlést is kielégítő fazekasokat, megvédve ezzel a szakmát.
1960-as évektől megfigyelhető, hogy kiszélesedik a termékpaletta és megjelennek a virágvázák, falitányérok és egyéb díszítő kerámiák. Mindemellett a megnövekedett turista forgalom kihasználása céljából megjelent a giccses dukkó-díszítés is. 1989 utáni időszakban a korondi kerámiák világszinten váltak ismertté. Ehhez hozzá járult az évente megrendezésre kerülő korondi kézműves vásár is.
Napjainkban körülbelül 600 főre tehető a korondi fazekasok száma. Jellemzően Korond Tószegnek nevezett végén összpontosulnak a kezdetek óta, ellentétben a Felszegiekkel, akik leginkább a földművelésből élnek.
forrás: erdely-online.hu
The history of pottery in Korond
The people of Korond have practised this rare and valued craft since the Middle Ages. Many regard the village as one of Europe’s most significant pottery centres. In its early years, it was a strong competitor to the craftsmen of Székelyudvarhely. In 1643, György Rákóczi I attempted to end the rivalry by prohibiting the production of pottery by the unlicensed craftsmen of Korond. Even this did not stop the local potters: they continued their work, although they had to do so illegally.
The first concession came in 1750, when Count László Gyulaffy agreed that four fairs could be held in Korond each year. This helped pottery production develop rapidly, attracting more people to settle and practise the craft. Later, the first pottery school opened in Székelyudvarhely, where many local people studied. Demand for Korond ceramics far exceeded what could be sold at four annual fairs. By the middle of the nineteenth century, their handmade wares had become familiar throughout Transylvania. Potters loaded their goods onto carts and travelled around Marosvásárhely and the Mezőség region. Their products subsequently reached villages and towns beyond the Carpathians. This steady growth was eventually interrupted by the five-year customs war between Hungary and Romania.
Although growth stopped, the potters of Korond persevered. During this period, the number of potters declined across Romania, while the number of craftsmen in Korond remained broadly stable. Their persistence bore fruit. At the beginning of the twentieth century, the Industrial Development Committee expressed its belief that, within a few years, an initiative centred particularly on Korond could enable hundreds and thousands of craftsmen to make artistic pottery capable of competing on a European level. This statement appeared in Udvarhelyi Híradó in 1907.
The initiative produced results. Korond’s handmade products also withstood competition from the large manufactories created by industrialisation. After the Vienna Award, ministerial adviser Dr Mihály Szepesi took Korond ceramics under his protection. He organised potters whose work also appealed to more refined tastes into a cooperative, helping to protect the craft.
From the 1960s, the range expanded to include flower vases, wall plates and other decorative ceramics. Increasing tourist traffic also encouraged the appearance of gaudy spray-painted decoration. After 1989, Korond ceramics became known worldwide, assisted by the annual craft fair in the village. At the time of the original article, the number of potters in Korond was estimated at around 600. Since the beginnings of the craft, they have mainly been concentrated in the part of the village called Tószeg, unlike the residents of Felszeg, who have predominantly made their living from farming.
Source: erdely-online.hu.
