Zsolnay Porcelángyár / Zsolnay Porcelain Factory

A pécsi Zsolnay porcelángyár a magyar ipar történetének kiemelkedő, egykor külföldön is jó hírű szereplője. Fénykorát a századfordulón élte, amikor a Kárpát-medence teljes területére szállított építészeti kerámiát, dísztárgyait és porcelánkészleteit pedig (részben a saját fejlesztésű eozinnak köszönhetően) sorra díjazták a világkiállításokon.

Zsolnay Miklós 1852-ben alapította meg a tönkrement lukafai keménycserép manufaktúra berendezéseiből a gyár elődjét, a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amit 1854-ben idősebb fia, Ignác nevére íratott. Zsolnay Ignác 10 évig vezette a kezdetlegesen felszerelt, kézi erőre berendezett üzemet. A csupán helyi piacra termelő, nyolc–tíz, a kereskedelmi tömegáruk versenyétől elszegényedett fazekast foglalkoztató üzem kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott. A tőkehiánnyal küszködő, fejlesztést és gépesítést nélkülöző műhely nem bírta a piaci versenyt. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg az üzemet, amikor 1865-ben átvette a vezetést Ignác bátyjától. Ő fejlesztette az üzemet világhírű gyárrá.

---

Zsolnay Porcelain Factory

The Zsolnay porcelain factory in Pécs holds an outstanding place in the history of Hungarian industry and was once highly regarded abroad. Its heyday came around the turn of the twentieth century, when it supplied architectural ceramics throughout the Carpathian Basin. Its decorative objects and porcelain services repeatedly won awards at world exhibitions, partly thanks to its specially developed eosin glaze.

In 1852, Miklós Zsolnay established the factory’s predecessor, the Zsolnay Stoneware Manufactory, using equipment from the failed stoneware manufactory in Lukafa. In 1854, he transferred it to his elder son, Ignác. Ignác Zsolnay ran the modestly equipped, manually operated works for ten years. Producing only for the local market, it employed eight to ten potters whose livelihoods had been weakened by competition from mass-produced commercial wares. It made stoneware vessels, architectural ceramics and water pipes. Lacking capital, development and mechanisation, the workshop could not withstand market competition. Vilmos Zsolnay saved it from auction when he took over from his elder brother in 1865. He developed it into a world-famous factory.