A középkor óta űzik a korondiak ezt a ritka és becses mesterséget. Sokan Európa legjelentősebb fazekas központjaként ismerik el. Kezdetben erős konkurenciája volt a székelyudvarhelyi mesterembereknek. Sajnos I. Rákóczi György egy rendelettel vetett véget a viaskodásnak 1643-ban, amikor is betiltotta a korondi kontártermékek előállítását. De még ez sem szabhatott határt, mert a helyiek tovább folytatták tevékenységüket, de mindezt illegálisan kellett tenniük.
1750-ben gróf Gyulaffy László teszi meg az első engedményt, amikor is beleegyezik, hogy évente négy vásárt tarthassanak Korondon. Ennek az intézkedésnek is köszönhetően a város fazekassága roham szerűen fejlődik és egyre többen költöznek ide és művelik a mesterséget. Később Székelyudvarhelyen megnyílik az első fazekas iskola is, ahol sok helybéli tanul.
A korondi kerámia kereslete azonban az évi négy vásár által biztosított mennyiségnél jóval nagyobb volt. Ennek volt köszönhető, hogy a kézműves termékeik a XIX. század közepére már egész Erdély szerte elterjedtek és ismertté váltak. A fazekasok lényegében szekérre rakták portékáikat és bejárták vele Marosvásárhely és a Mezőség környékét. Ezt követően a korondi fazekas termékek eljutottak már a Kárpátokon túli falvakba és városokba is. A töretlen fejlődést végül az ötéves vámháború akasztotta meg, ami Magyarország és Románia között bontakozott ki.
ár a fejlődés megállt, a korondi fazekasok töretlenül kitartottak. Ebben a korszakban Romániaszerte csökkent a fazekasok száma, de Korondon állandónak volt mondható a kézművesek száma. A kitartásuk meg is hozta a gyümölcsét, ugyanis a XX. század elején az Iparfejlesztő Bizottság a következőket fogalmazza meg:
“Bizottságunk hiszi, hogy néhány év alatt, elsősorban Korondon olyan iparfejlesztési akciót kezdeményez, mely által százak és ezrek fognak európai verseny – agyagiparos műkészítményeket előállítani.”-
(Udvarhelyi Híradó, 1907)
Ennek az intézkedésnek meg is lett az eredménye. A korondiak kézműves termékei ellenálltak az iparosodás által létrejött nagyüzemi manufaktúráknak is. A bécsi döntés után dr. Szepesi Mihály, miniszteri tanácsos vette oltalma alá a korondi kerámiákat. Ő ugyanis szövetkezetbe szervezte az úri ízlést is kielégítő fazekasokat, megvédve ezzel a szakmát.
1960-as évektől megfigyelhető, hogy kiszélesedik a termékpaletta és megjelennek a virágvázák, falitányérok és egyéb díszítő kerámiák. Mindemellett a megnövekedett turista forgalom kihasználása céljából megjelent a giccses dukkó-díszítés is. 1989 utáni időszakban a korondi kerámiák világszinten váltak ismertté. Ehhez hozzá járult az évente megrendezésre kerülő korondi kézműves vásár is.
Napjainkban körülbelül 600 főre tehető a korondi fazekasok száma. Jellemzően Korond Tószegnek nevezett végén összpontosulnak a kezdetek óta, ellentétben a Felszegiekkel, akik leginkább a földművelésből élnek.
forrás: erdely-online.hu
