Színes vázák, különös madarak, súlyos, mégis eleven kerámiaformák. Gorka Lívia a verőcei családi műhelyből indult, majd olyan önálló világot teremtett, amelyben egy edény éppúgy emlékeztethet kavicsra, mint távoli égitestre. Életművéhez a nappalikban őrzött dísztárgyakon át is vezet út — és érdemes továbbmenni rajta.
Egy 1969-es fényképen Gorka Lívia a szőnyegen ül budapesti otthonában. Körülötte kerámiák, előtte kövekkel teli kosár; a kezében is egy követ tart. A felvételen nincs ünnepélyes művészpóz. Inkább egy figyelmes ember látszik, aki számára egy tenyérbe simuló darab kő is megér egy alapos szemrevételezést.
Ez a kép jó kiindulópont a műveihez. Egy kavics felülete, egy madár tömör teste, a föld repedései: Gorka Lívia kerámiáiban újra és újra felismerhető valami a természetből. A formák közben átalakulnak. Néha még tudjuk, mire való az előttünk álló tárgy, máskor már inkább azt figyeljük, hogyan áll a térben, hol nyílik meg, milyen árnyékot vet.
A műhely, amelyben felnőtt
Gorka Lívia 1925. március 5-én született Nógrádverőcén. Édesapja, Gorka Géza a modern magyar kerámiaművészet jelentős alakja volt; lánya számára a családi műhely lett a mesterség iskolája. Az agyag előkészítése, a formálás, a máz és az égetés itt a mindennapokhoz tartozott.
Pályája mégsem vezetett egyenesen a művészeti főiskolán át. Az 1946-os felvételin nem jutott be az Iparművészeti Főiskolára, az évtized végén azonban fazekas-mestervizsgát tett. Műhelymunkával, olvasással és önképzéssel gyarapította a tudását.
A családi háttér egyszerre adott biztos szakmai alapot és nagy feladatot: megtalálni a saját hangját egy ismert név mellett. Korai kerámiáin még közelről érződik a verőcei műhely világa, később azonban mind határozottabban a maga útját járta. A budapesti önálló műhely ennek az alkotói szabadságnak is helyet adott. Életrajzi forrás: MTI/HVG.
Színek, halak, madarak
Az ötvenes évek munkái között színes kaspókat, halakkal díszített vázákat, madaras és kakasos tálakat találunk. A narancs, a zöld, a sárga és a sötét felületek mellett a rajzos díszítés is fontos szerepet kapott. Ezek a kerámiák ma is könnyen otthonra találnak egy polcon vagy egy régi bútor mellett: élénkek, személyesek, közel engedik magukhoz a nézőt.
Érdemes közelről is megnézni őket. Hogyan fut végig egy vonal az ívelt testen? Hol válik sűrűbbé a máz, és hol engedi látszani a felületet? Hogyan találkozik a festett motívum az edény alakjával? A dísz és a forma kapcsolata sokszor éppen ezekben az apró részletekben válik izgalmassá.
Ezt a gazdagságot mutatja a FoolVintage-en bemutatott, levélmotívumokkal díszített fali váza is. Sötét felületén világos, finoman repedezett minták és narancsos vonalak jelennek meg; zöld pereméhez sárga belső társul. Hátoldalán festett GL monogram és Hungary felirat látható. Pontos készítési ideje nem ismert. A színek és felületek játéka azonban datálás nélkül is megszólítja a nézőt.
Amit az agyag még tudhat
Gorka Líviát az anyag lehetőségei is foglalkoztatták. Saját agyag- és mázkísérleteket végzett, magas hőfokon égetett kerámiákkal, kőagyaggal és samottos anyagokkal dolgozott. A különböző anyagokkal létrehozott felületek önálló szerepet kaptak a tárgyak megjelenésében.
Nemzetközi kapcsolatai újabb ösztönzéseket hoztak. Az ötvenes évek végén, a gmundeni kerámiakiállításhoz kapcsolódva ismerkedett meg a finn Kyllikki Salmenhaarával, a helsinki Arabia gyár tervezőjével. A találkozást a róla szóló visszatekintések fontos élményként tartják számon. A finn kapcsolatról: Kultúra.hu/MTI.
A kézi formálás egyre nagyobb jelentőséget kapott művészetében. A rusztikus felület, a szabálytalanság, a visszafogottabb színvilág másféle figyelmet kívánt, mint a korai, színes díszkerámiák. Agyagot és fémet is társított egymással: a két anyag eltérő súlya, felülete és tartása új lehetőségeket nyitott a plasztikák számára.
Amikor az edényből szobor lesz
Egy tál vagy váza formája akkor is ismerős maradhat, amikor már elszakad a hétköznapi használattól. Gorka Lívia életművében különösen érdekes ez az átmenet. Az edényszerű formák önálló jelenlétet kapnak: már a körvonaluk, az arányaik és a térhez való viszonyuk köti le a figyelmet.
Madarai között tömör, gubbasztó alakokat és fémrészekkel kiegészített plasztikákat is találunk. Más munkái emberalakokra, ősi szobrocskákra vagy természeti képződményekre emlékeztetnek. A Föld, az Androméda és a Hasadás címe már önmagában is tágabb térbe vezeti a képzeletet.
A múzeumi gyűjteményekben őrzött alkotások ugyanezt a sokféleséget mutatják. Az Iparművészeti Múzeum Gömb című, 1980 körül készült plasztikája samottos agyagból formált, barna és fehér mázzal borított munka. Az 1986 körülre datált Szállva kerámiatestéhez vas talapzat kapcsolódik. Ezeknél már a tömeg, az egyensúly és a tér válik meghatározóvá. Gömb — múzeumi adatlap. Szállva — múzeumi adatlap.
Egy polctól egy épület faláig
Gorka Lívia nagy léptékben is gondolkodott. A gödöllői egyetem számára készült, 1966-os Zodiákus jegyek az állatöv alakjait kapcsolja össze egy monumentális kerámiakompozícióban. Tatabányán, a kórház számára létrehozott Sejt nagyító alatt pedig az apró, szabad szemmel nem látható világot emeli építészeti méretűvé.
Égitest és sejt: két egymástól távoli lépték, amely ugyanahhoz a kíváncsisághoz kapcsolódik. A természet formái a kézbe fogható kőtől a nagyméretű falműig kísérték a munkásságát. Zodiákus — egyetemi művészeti kiadvány, 42. oldal. Sejt nagyító alatt — műlap.
Művészetét korán elismerték: 1962-ben a prágai Nemzetközi Kerámia Biennálén aranyérmet kapott, 1964-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki, 1975-ben pedig érdemes művész lett. Kiállításai közül fontos állomás az 1973-as műcsarnoki és az 1987-es Vigadó Galéria-beli bemutató. A 2010-ben, 85. születésnapjához kapcsolódva rendezett életmű-kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban ismét együtt láttatta pályájának különböző arcait.
Három nemzedék, három önálló világ
A Gorka család története Lívia fiával, Gorka-Focht Gézával folytatódott, aki szintén keramikus lett. A három nemzedék alkotásait a verőcei Gorka Kerámiamúzeum mutatja be a család egykori otthonában. Egymás mellett jól látszik az átadott mesterségbeli tudás és az is, mennyire különböző művészi utak indulhatnak ugyanabból a műhelyből. Gorka Kerámiamúzeum.
Gorka Lívia élete utolsó éveit Tapolca-Diszelen töltötte; 2011. augusztus 4-én hunyt el. Tárgyai azonban ma is egészen közeli találkozásokat kínálnak. Egy fali váza mellett elhaladva megakadunk a színeken. Egy madárplasztikánál a tömör forma és a törékenység különös együttese marasztal. Egy gömbnél azon gondolkodunk, hogy követ, bolygót vagy valami éppen születő formát látunk.
Az 1969-es fényképen a kezében tartott kő is ilyen figyelemre hív. Gorka Lívia kerámiái mellett könnyebb észrevenni, mennyi felfedeznivaló fér el egyetlen felületen.
Források és további olvasnivalók
- MTI: Elhunyt Gorka Lívia keramikusművész, HVG, 2011. augusztus 6.
- Tapolcai Életrajzi Lexikon — Gorka Lívia.
- A Gorka keramikus család kiállítása Helsinkiben, Kultúra.hu/MTI, 2011. augusztus 18.
- Ibos Éva: Agyag és tűz, Revizor, 2010. július 14.
- Három nemzedék, Magyar Iparművészet, 2015/2., 2–11.
- Iparművészeti Múzeum: a szövegben hivatkozott gyűjteményi tárgyadatlapok.
- A Műcsarnok kiállításjegyzéke; az 1987-es Vigadó-katalógus bibliográfiai adatai.
Nyitó portré: Fortepan / Szalay Zoltán, 139192, Budapest, 1973. CC BY-SA 3.0. A feltöltött fényképet nem módosítottuk. Tárgyfotók: FoolVintage.
